Az első benyomásunk alapján már nyilvánvaló volt, hogy rengeteg zöld hulladék vár ránk, hiszen egy korábbról levágott hatalmas fenyőfa ágai hevertek egy kupacban, a hátsó kertben. Az oldalsó kertben pedig ott állt egy régi Trabant, amit már benőtt teljesen a gaz és úgy tűnt, hogy mozdíthatatlan állapotban van. A körülményeket felmérve és látva, hogy egy ilyen feladat már nem megoldható Éva néni és beteg, idős férje által, ezért mi úgy döntöttünk, hogy ingyen rendbe rakjuk az egész kertet. Az ilyen rendberakás célja nem csak a segítségnyújtásról szól, hanem szeretnénk, ha a közösség is mellénk állna az ilyen akciókban, hogy még több emberhez jussunk el a későbbiekben. Először neki láttunk a hátsó kertben a hatalmas zöld hulladék eltakarításának. Hosszú fenyőfa ágak, rönkök és ehhez hasonló dolgokkal pakoltuk meg a talicskát és hordtuk egy konténerbe.

Már ekkor világossá vált, hogy a rendelt konténer nem lesz elég, így később rendeltünk egy másikat és egy harmadikat is. Miután felaprítottuk a sok gallyat, rönköt és kihordtuk a nagyját a konténerbe, felpakoltuk a saját autónkat is, hiszen a rönkökkel nem akartunk helyet foglalni a konténerben, ezért ezeket inkább egy ismerősünk telephelyére vittük, aki az ilyen rönköket feldarabolja, és általában odaajándékozza rászorulóknak télire, hogy tudjanak vele fűteni.

A meglepetés csak ezután jött, hiszen a sok zöld hulladék alatt a kertben rengeteg lim-lomot találtunk. Volt itt slag, flakonok, régi fűnyíró, cserepek, üvegek és mindenféle limlom. Éva néni szomszédjai elmesélték, hogy az is előfordult már, hogy idegenek lopództak be a kertbe és ide hordták a szemetet. Megpróbáltam Éva néni lelkére beszélni, hogy mindig alaposan zárja be a kaput, hogy ilyen ne fordulhasson többet elő. Egy régi hintaágy is előkerült a bokrok között, aminek a párnája is teljesen szétmállott már és darazsak fészkelték be magukat közé.

Ezeket gyorsan lefújtam és miután kiszabadítottuk a hintaágyat, elhordtuk a maradék lomot is. A második napon nekiláttunk az oldalsó kertnek is. A kerítés mentén rengeteg korhadt gerendát, követ és egyéb hulladékot találtunk, ezeket gyorsan ki is hordtuk. Az elburjánzott bodzát teljesen visszavágtuk, hiszen az volt a terve, hogy a Trabantot hátra toljuk, hogy több helyet nyerjünk. Miután tiszta volt a terep, nekiveselkedtünk a Trabantnak. Mivel laposak voltak a kerekei és értelemszerűen szervó kormány sincs benne, megszenvedtünk vele egy kicsit, de a végén csak sikerült kiszabadítani és hátra tolni. Lombfúvóval lefújtam róla a tűleveleket, gaz darabokat. Kis Trabant. Sajnálom, hogy ilyen sorsra jutott, hiszen valaha biztosan sok szép emlék fűződött hozzá.

Mindenesetre a nagyjával megvoltunk. Visszamentünk hátra, letisztítottuk a járdát, az éleknél szépen kigazoltunk. Itt ismét szeretnénk megköszönni a Stihl Jegenye támogatását, hiszen erre a napra kölcsön kaptunk tőlük egy rendkívül jó kis gépet, a Stihl KMA-t ( https://jegenye.hu/termek/stihl-kma-80r-akku-es-tolto-nelkul/ ), amellyel gyerekjáték a gyomok eltávolítása a járda szegélye mentén. A lombfúvót is tőlük kaptuk kölcsön és mi rendkívül hálásak vagyunk nekik ezért a támogatásért. Ezután még kitakarítottunk elöl, rendbe raktuk a betonsávokat, amit szintén már benőtt a moha és a gaz, visszavágtuk azokat a fákat, amiket Éva néni kért, levágtuk a fenyő hosszú ágait, ahogy azt ígértük Éva néninek.

Teljesen megtelt az összes konténer és mivel az időnk is elfogyott, ezért befejeztük a munkát. Éva néni nagyon-nagyon boldog volt és elégedett az eredménnyel. Bár a felajánlott pénzt nem fogadtuk el, de ajándékba kaptunk egy finom bort, mert Éva néni mindenképp meg szerette volna hálálni a munkánkat. Bár a kertet még lehetett volna jó pár napig csinálni, hiszen a többi részhez nem jutottunk el.

De bízva abban, hogy a youtube csatornánk nagyra nő, és ez a kezdeményezés egy országos szervezetté válik, az a végső célunk, hogy ne csak rendberakjuk a kertet, hanem teljesen új köntösbe is öltöztessük. De most erre volt kapacitásunk, időnk és lehetőségünk. Számunkra Éva néni boldogsága rengeteget jelent és az is, hogy Ti, a kedves közönségünk, rengeteg bátorítást és támogató szavakat adtok.

A tervezett dátum július 15-e volt. Akkor még nem tudtuk, hogy talán a nyár legnagyobb kánikulájára vállaltam a munkát, de mivel azon a héten voltam szabadságon, nem volt más lehetőségem. Módszeresen haladtunk végig a kerten. Rendeltünk egy nagy konténert, mivel a kis garázs mögötti résznél volt egy nagy halom zöld hulladék, amit szerettünk volna eltüntetni. A nagyobb ágakat láncfűrésszel elvagdostuk és az aprókat úgy hordtuk ki a konténerbe. A sok vagdosástól aztán lejött a láncfűrész lánca és akkor realizáltam, hogy nincs nálam szerszám ahhoz, hogy megszereljem.

Mivel szerencsére nem voltunk távol, telefonáltam a feleségemnek, aki a kislányommal együtt látogatott meg minket a helyszínen és hozták a megfelelő eszközt is. Klári néni nagyon aranyos volt és adott a kislányomnak egy szép plüss macit. Kicsit még beszélgettek, amíg mi folytattuk a munkát, majd mentek tovább. Mi közben eltakarítottk a zöld hulladék nagy részét és az egész területet felkapáltuk, kivettük a földből a nagyobb köveket, ami talán egy régi építkezésről maradtak meg. Szépen elgereblyéztük a hatalmas eperfa tövében a földet, így egy hatalmas teret sikerült nyernünk. Egy régi megmaradt, teljesen kiszáradt fatörzset sikerült szerencsére kézi erővel kidöntenünk, de mivel erre volt kifeszítve a teregető zsinórja, így azt átszereltük a nagy eperfára. Klárni néni ennek külön örült, hiszen jobban hozzáfért a teregetőhöz.

Miután ezt a területet rendbe raktuk és már kora délután felé járt, úgy döntöttünk, hogy mára befejezzük. El is fáradtunk nagyon és eszméletlen meleg volt. Bár folyamatosan kaptuk Klári nénitől a finom limonádét, amit utólag is nagyon köszönünk, a meleg a mi energiakészleteinket is felemésztette.

Másnap aztán visszatértünk. Lenyírtuk az egész hátsó kertben a füvet, ami sajnos locsolás híján teljesen kiszáradt már. Igyekeztünk aprólékosan, még a járda szegélyét is szépen letakarítani és a rések közül a gyomokat is eltüntettük.

A kertben volt egy másfél méteres régi diófa törzs, ami félig ki volt már dőlve. Klárni néni elmondása szerint egy nagy vihar döntötte meg úgy a fát, hogy az ráborult a ház tetejére is, de mivel a törzs ott maradt a helyén, a természet átvette az uralmat és a fa új hajtásokat hozott. Ezért tehát levágtuk a sok új hajtást, majd amennyire lehetett vízszintben elvágtuk a nagy törzset és kihordtuk a rönköket is.

Ezután következett a kocsibeálló, ahol szintén szegélyvágóval távolítottuk el a kiálló gazokat, lenyírtuk a füvet. Bár terveztem volna a betonsávok közé szép kavicságyat, sajnos így első alkalomra ez nem fért bele. Miután ezzel mind készen voltunk, lombfúvóval felporszívóztuk az összes nyesedéket, megtisztítottuk a járdát és ismét úgy döntöttünk, hogy végzünk mára, hiszen ömlött rólunk a víz.

A harmadik napon neki estünk az előkertnek. Mivel itt is folyamatosan gazosodott, azt javasoltam Klárni néninek, hogy leszedjük a felső réteget, kigyomlálunk és szép fenyőkérges mulcssal borítjuk be a közel 20nm-es területet, hogy később ne legyen gondja a gazosodással. Miután kiástuk a kb. 8cm mély sávot, elterítettük a 10 zsák apró fenyőkérget, amit aztán később jó alaposan be kellett locsolni, hogy megfelelően tömörödjön. A kérget elegyengettük és felajánlottuk Klári néninek, hogy ősszel visszatérünk hozzá és további 3cm vastag fenyőkéreggel borítjuk ezt még be.

A siker nem maradt el. Klári néni hitetlenkedve nézte, ahogy a kertje szinte teljesen megújult és nagyon hálás volt a munkánkért. Azóta is mindig, amikor véletlenül összefutunk a környéken, nagyon boldog és nekünk külön örömöt jelent, hogy hozzá tudtunk ahhoz járulni, hogy ő segítséget kapjon és a kertjét is jobban tudja használni, könnyebben karban tudja tartani.