Mindig is foglalkoztatott, hogyan lehetne úgy segíteni az embereken, hogy mindenki nyerjen rajta. Már fiatalon is ott motoszkált bennem egyfajta vállalkozói szemlélet, de valahogy soha nem találtam meg azt az irányt, amely igazán közel állt volna hozzám. A feleségem gyakran mondogatta, hogy van bennem egy altruista oldal is – szerinte mindig is szívügyem volt mások megsegítése. Ez a két vonás egy este váratlanul találkozott egymással, amikor a bátyám a kezembe nyomta a telefonját, és csak ennyit mondott: „Tessék, csinálj ilyet!” A képernyőn egy videó futott, amelyben egy fiatal srác – talán Amerikában – ingyen vágta le a füvet a környékbeli házaknál. A videó akkor már több millió megtekintést és rengeteg pozitív visszajelzést gyűjtött, és engem is mélyen megérintett. Abban a pillanatban rájöttem: nem kell hatalmas vállalkozást indítani ahhoz, hogy valódi változást érjünk el az emberek életében. Elég egy egyszerű, de értékes ötlet, amit szívvel-lélekkel csinálunk...