A teljes történet azzal kezdődik, hogy Klári néni telefonon megkeresett, hogy szüksége van egy fűnyírásra. Mivel a férje sajnos kórházba került, ő így egyedül már nem tudta rendesen karbantartani a kertet. Hogy aztán miért vállaltam el ingyen, azt a bemutatkozómban elolvashatjátok. Mindenesetre kimentem hozzá, alaposan felmértem a kertet és aztán ajánlottam fel neki, hogy mit szólna hozzá, ha ingyen rendbe raknánk. Természetesen teljesen ledöbbent és nem is akarta elhinni, amit hallott, de én kötöttem az ebet a karóhoz, mondván, hogy szeretném ezt ingyen adni.
A tervezett dátum július 15-e volt. Akkor még nem tudtuk, hogy talán a nyár legnagyobb kánikulájára vállaltam a munkát, de mivel azon a héten voltam szabadságon, nem volt más lehetőségem. Módszeresen haladtunk végig a kerten. Rendeltünk egy nagy konténert, mivel a kis garázs mögötti résznél volt egy nagy halom zöld hulladék, amit szerettünk volna eltüntetni. A nagyobb ágakat láncfűrésszel elvagdostuk és az aprókat úgy hordtuk ki a konténerbe. A sok vagdosástól aztán lejött a láncfűrész lánca és akkor realizáltam, hogy nincs nálam szerszám ahhoz, hogy megszereljem.
Mivel szerencsére nem voltunk távol, telefonáltam a feleségemnek, aki a kislányommal együtt látogatott meg minket a helyszínen és hozták a megfelelő eszközt is. Klári néni nagyon aranyos volt és adott a kislányomnak egy szép plüss macit. Kicsit még beszélgettek, amíg mi folytattuk a munkát, majd mentek tovább. Mi közben eltakarítottk a zöld hulladék nagy részét és az egész területet felkapáltuk, kivettük a földből a nagyobb köveket, ami talán egy régi építkezésről maradtak meg. Szépen elgereblyéztük a hatalmas eperfa tövében a földet, így egy hatalmas teret sikerült nyernünk. Egy régi megmaradt, teljesen kiszáradt fatörzset sikerült szerencsére kézi erővel kidöntenünk, de mivel erre volt kifeszítve a teregető zsinórja, így azt átszereltük a nagy eperfára. Klárni néni ennek külön örült, hiszen jobban hozzáfért a teregetőhöz.
Miután ezt a területet rendbe raktuk és már kora délután felé járt, úgy döntöttünk, hogy mára befejezzük. El is fáradtunk nagyon és eszméletlen meleg volt. Bár folyamatosan kaptuk Klári nénitől a finom limonádét, amit utólag is nagyon köszönünk, a meleg a mi energiakészleteinket is felemésztette.
Másnap aztán visszatértünk. Lenyírtuk az egész hátsó kertben a füvet, ami sajnos locsolás híján teljesen kiszáradt már. Igyekeztünk aprólékosan, még a járda szegélyét is szépen letakarítani és a rések közül a gyomokat is eltüntettük.
A kertben volt egy másfél méteres régi diófa törzs, ami félig ki volt már dőlve. Klárni néni elmondása szerint egy nagy vihar döntötte meg úgy a fát, hogy az ráborult a ház tetejére is, de mivel a törzs ott maradt a helyén, a természet átvette az uralmat és a fa új hajtásokat hozott. Ezért tehát levágtuk a sok új hajtást, majd amennyire lehetett vízszintben elvágtuk a nagy törzset és kihordtuk a rönköket is.
Ezután következett a kocsibeálló, ahol szintén szegélyvágóval távolítottuk el a kiálló gazokat, lenyírtuk a füvet. Bár terveztem volna a betonsávok közé szép kavicságyat, sajnos így első alkalomra ez nem fért bele. Miután ezzel mind készen voltunk, lombfúvóval felporszívóztuk az összes nyesedéket, megtisztítottuk a járdát és ismét úgy döntöttünk, hogy végzünk mára, hiszen ömlött rólunk a víz.
A harmadik napon neki estünk az előkertnek. Mivel itt is folyamatosan gazosodott, azt javasoltam Klárni néninek, hogy leszedjük a felső réteget, kigyomlálunk és szép fenyőkérges mulcssal borítjuk be a közel 20nm-es területet, hogy később ne legyen gondja a gazosodással. Miután kiástuk a kb. 8cm mély sávot, elterítettük a 10 zsák apró fenyőkérget, amit aztán később jó alaposan be kellett locsolni, hogy megfelelően tömörödjön. A kérget elegyengettük és felajánlottuk Klári néninek, hogy ősszel visszatérünk hozzá és további 3cm vastag fenyőkéreggel borítjuk ezt még be.
A siker nem maradt el. Klári néni hitetlenkedve nézte, ahogy a kertje szinte teljesen megújult és nagyon hálás volt a munkánkért. Azóta is mindig, amikor véletlenül összefutunk a környéken, nagyon boldog és nekünk külön örömöt jelent, hogy hozzá tudtunk ahhoz járulni, hogy ő segítséget kapjon és a kertjét is jobban tudja használni, könnyebben karban tudja tartani.
