A Rendberakók
Mindig is foglalkoztatott, hogyan lehetne úgy segíteni az embereken, hogy mindenki nyerjen rajta. Már fiatalon is ott motoszkált bennem egyfajta vállalkozói szemlélet, de valahogy soha nem találtam meg azt az irányt, amely igazán közel állt volna hozzám. A feleségem gyakran mondogatta, hogy van bennem egy altruista oldal is – szerinte mindig is szívügyem volt mások megsegítése. Ez a két vonás egy este váratlanul találkozott egymással, amikor a bátyám a kezembe nyomta a telefonját, és csak ennyit mondott: „Tessék, csinálj ilyet!” A képernyőn egy videó futott, amelyben egy fiatal srác – talán Amerikában – ingyen vágta le a füvet a környékbeli házaknál. A videó akkor már több millió megtekintést és rengeteg pozitív visszajelzést gyűjtött, és engem is mélyen megérintett. Abban a pillanatban rájöttem: nem kell hatalmas vállalkozást indítani ahhoz, hogy valódi változást érjünk el az emberek életében. Elég egy egyszerű, de értékes ötlet, amit szívvel-lélekkel csinálunk.
Ez a felismerés indította el a rendberakok.hu-t. A célom az volt, hogy a közösség erejét segítségül hívva olyan embereknek nyújtsunk ingyenes segítséget, akik anyagi vagy egészségügyi nehézségeik miatt nem képesek gondoskodni otthonuk tisztaságáról és rendezettségéről. Hisszük, hogy egy rendezett otthon nem csupán fizikai tér, hanem az életminőség egyik alappillére, ami mentális és érzelmi jólétet is hoz magával. És ahogy a videóban szereplő fiatal srác is megmutatta, az egyszerű cselekedeteknek is óriási ereje lehet, ha jó helyre irányulnak. A rendberakok.hu-nál egy közösségi alapon szerveződő kezdeményezést hoztunk létre, ahol azok, akik segíteni szeretnének, összeérnek azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Nem pénzért vagy ellenszolgáltatásért tesszük mindezt, hanem azért, mert hiszünk abban, hogy mindenki megérdemli a tiszta, rendezett otthon nyugalmát és biztonságát, függetlenül a körülményeitől.
Ez a kezdeményezés számomra nemcsak egy álom megvalósulása, hanem annak a bizonyítéka is, hogy az emberek szeretnek segíteni, ha lehetőséget kapnak rá. És most, a közösség erejével együtt, olyan dolgokat érünk el, amire egyénileg talán sosem lettünk volna képesek.
Korábban, amikor a kislányommal otthon voltam az első néhány évében, elindítottam egy kisebb kertészkedős vállalkozást. Nem volt nagy dolog, de jó volt kicsit dolgozni és közben a szabadban lenni úgy, hogy bőven van időm a családomra is és nem napi 8 órában vagyok lekötve egy irodában. A kapun még mindig ott lóg az a régi tábla, amit akkor tettem ki. Egyik nap, amikor Klári néni arra sétált, felhívott, hogy vállalok-e fűnyírást is. Ez az apró, de váratlan telefonhívás valósággal megvilágosította előttem az utat – mintha egy isteni jel lett volna. Rájöttem, hogy ez lehetne az a kiindulópont, ahonnan az egész projekt elindulhat. Klári néni esete megmutatta, hogy sokan vannak, akiknek a legegyszerűbb dolgok elvégzése is gondot okoz, és akik hálásak lennének, ha valaki segítene nekik, még ha csak egy aprósággal is, mint a fűnyírás. Hozzáteszem, hogy Klári néni nem ingyen kérte, azt már én ajánlottam fel, aminek a történetét a legelső videónknál tekinthetitek meg.
